Gyerekek, ez besz@rás!

Egy barátom küldte el, hogy emlékszem-e még erre? HÁT PERSZE!
Igen ez volt az első "komolyabb" zenekarom, amiből később a Pászto-Rock társulat lett, ami sok szép és később bántó emléket adott, de most kanyarodjunk vissza erre a videóra. 

Ez volt az Eazy Kick, akkor még nem volt internet. Illetve ha volt, az betárcsázós volt, és nem volt minden lakásban. Nem is tudom, hogy találtak rám? Dobost kerestek, és egyszer csak valamelyikük lakásában találtam magam próbán, aztán jártunk a Csepel Művekbe próbálni, itt készült ez a videó is.  Azt hiszem valamelyikük barátjának a vizsgamunkája volt. Mi pedig kaptunk az alkalmon. Bálint, Falvy, Viktor, Hegyi és Én :D néha változott a felállás, de nagyon jó emlékek ezek tulajdonképpen.  Sajnos sok koncert nem volt, de sok próba, ez mondjuk Bálint projektjeire jellemző volt akkor, de végül is sajnálom, hogy félreértések és személyi okok miatt is már nem vagyunk olyan viszonyban, ami további zenélést eredményez, minden esetre ez a klip örök emléket állit nekünk. 

Ez a zenekar főleg saját dalokat játszott, jó kis projekt volt. Én itt egy próbatermi cuccon játszom, az egész a próbateremben és a Csepel művek területén zajlott. Jöttek a csepeli Punkok is felvételre, azokra mindig számithattunk, a felvétel persze külön készült, aztán külön lett felvéve ezért sem stimmel a dob sem egy csomó helyen a láthatóakkal, hol jobbkezesen, hol balkezesen lett felvéve az anyag de a lényeg, hogy most itt van. 

Az utolsó Pearl bemutató bejegyzés óta sajnos már nincs meg az a cucc, más magánéleti helyzet miatt megváltam tőle, de jó tapasztalat volt.  Aztán vettem egy Slingerland dobot, ami valószínüleg soha nem volt egy szett, de cserélbe mocskosul drágán vettem, és az egész sztori egy hatalmas csalódás számomra, de ezt hagyjuk is. 

Az a Slinerland egy szemmel is jól látható összegbe került mondjuk, részletre sikerült elhozni, de tényleg mocskosul drága hangszer volt, és hülye is voltam. Szóval amikor a Slinerland lekerült a színpadról akkor egy koprodukcióval bekerült ez a zöldeskékeszöld színű Ludwig Accent CS. Full nyír, 10 babás nagydobbal és hasonlóképpen 10 babás pergővel.  A Slingerland árának negyedéért? Harmadáért? És most jön a meglepetés.... A hangja egyáltalán nem rosszabb. 

Nincs annyi különbség a hangja között, mint az árak között, nem beszélve arról, hogy ez egy tammal több, igen egy 12-es tammal, és ez az első olyan hangszer a kezeim között, aminek a 12-es tamja nem szól valahogy sz@rabbul, mint a szett többi része. A Pearlnál is ez volt, hogy 12-est egyszerűen nem tudtam szép hangúra behangolni, de most ezt az "olcsó" Ludwigot igen.  Komoly meglepetés ez a cucc, de hát nem is szabad meglepődni, hiszen, ez egy full nyír szerkó. Tehát nem is tudom miben különbözik a sokszor ennyibe kerülő cuccoktól.  Gondolom más a rétegek száma, és másak a vasak rajta, vagy ilyesmi? Nem tudom, de amire nekem kell vagy inkább kellene, arra ez bőven, bőven tökéletes.

Ha hasonló jó ár-érték arányú cuccokat kerestek akkor keressétek fel a Dobkupec oldalát, ahol jó feltételekkel, remek cuccokat vehettek, korrekt eladótól, akár házhoz szállítva. www.dobkupec.hu 

Aki követi a blogot, vagy engem az nem lepődik meg, hogy időről időre gondolok egyet és cserélek, váltok, gondolkodok, kipróbálok.  A Gretsch is egy impulzus vásárlás volt, hát meggondoltabban is vásárolhattam volna de akkoriban sok Gretsch kicsomagolós videót néztem, és épp meg tudtam oldani, elhoztam a szettet, ami kicsi méretei ellenére szép hangot adott, de valahogy minden alkalommal tompítani kellett vagy valamit tenni vele hogy olyasmi hangja legyen amit szeretnék.  Ezt ugye új-korában nem tudja az ember milyen lesz.  Nagyon szép ékszer a Catalina Club, és otthonra még elég is lehetett volna, de volt egy másik Pearl cucc is, sok helyet foglaltak és a "MilánGergőnél" (dobkupec.hu) épp felkerült egy dob.

Hát ez a dob engem nem érdekelt annyira, mert hogy drágának tűnt (nekem) és piros is volt, ami bizonyos dobok esetében szép, de (ne kérdezed miért) nekem egy Pearl ne legyen piros, birdó.  Egy Tama, vagy Yamaha igen, de egy Pearl legyen kék, vagy zöld, vagy szürke.  Na szóval egyik nap másik nap felmentem a Dobkupec oldalra és csak ez a kép ragadt meg a fejemben, a piros Pearl, ez szép, de kit érdekel, hisz ez MAPLE és akkor még azt hittem 22-es (pedig ki volt írva hogy 20-as, tehát pont nekem lett gyártva az én kis méreteimhez) szóval gondoltam, ha van egy 22-es Pearl amivel nem vagyok teljesen elégedett meg van egy 18-as Gretsch ami nagyon jó, de annyira mégsem, akkor miért ne cserélném be ezeket? (vagy valami ilyesmi) 

Így történt  hogy délben ráírtam a MilánGergőre, hogy szerinte mehet-e a "biznic" és meg tudtunk állapodni (részletek titkosak) :D és már aznap este a szobában állt ez a szép, és kegyetlenül fantasztikus hangszer. Igazi juhar.  Gyönyörű szín, tökéletes hang, most mit mondjon az ember?  Abba meg tudunk állapodni, hogy a nagyon sok-százezres hangszerek, vagy milliós cuccok sem szólnak annyival jobban, mint amennyivel drágábbak, és akkor ez egy olyan dobosnak mint én aki nem vagy alig lép fel jelen helyzetben több, mint tökéletesen megfelelő, de ha holnap nagyszínpadon kéne vele zenélni tökéletesen oda való lenne. 

Szeretném, ha ez a hangszer sokáig meglenne, mert ebbe most tényleg nem lehet belekötni. Megvan benne minden. A minőség, a hangzás, a brend, a külcsín, minden rendben van.  Tudjátok, nekem a Pearl egyfajta sors-becsípődés, már megint, nem én kerestem, amikor dob kellett mindig Pearl vagy leányvállalatainak cuccai kerültek elém, ha koncert volt az is azzal volt, és most megint ebből volt Maple, 20-as ami nekem kell.  És a legkisebb gyerekem is a Pearl 75. évfordulóján született.  Ezzel is üzent a sors, vagy tudom is én micsoda.... :)

Na majd jövök...  most kell majd egy rendes lábgép, állványok és cinek. :)

Volt mostanában elég sok hangszer a kezeim között, kipróbáltam több faanyagot, sokféle méretet, érdekes bőröket és többféle elrendezést. Épp egy rossz cserén voltam túl, amikor elmentem egy dobboltba, hogy megnézzem, mégis mekkora a Tama legkisebb szettje a Club Jam Flyer, amikor a boltban, a minikittel szemben ott állt ez az ékszer:

A képen a hangszerem látható: Gretsch Catalina Club 

GRETSCH CATALINA CLUB 
Szín: Gloss Antique Burst 
Méretek: Felső tam: 12x8 | Alsó tam: 14x14 | Nagydob: 18x14 

Nézem, nézem, nézegetem, megyek egy kört, visszatérek, ekkor már megkérdeztem, hogy mégis mennyibe kerül ez a hangszer most? Aztán megint sétálgattam, aztán kimentem Brigivel megbeszélni, hogy ez 3x annyiba kerül, mint amennyibe az eddigi szettjeim kerültek, de ez most itt van, jövőre csak drágább lesz, és bár használtan fele ennyibe kerülne de ez új, ez csak az enyém, ez egy életre szóló dolog lehetne, nem úgy mint az eddigi használt, kipróbált darabok. Gondoltam, ha mindent eladok, ami a szekrény tetején van és épp használatban (Sonor force 1001, Ludwig BreakBeats, Dubán Super) akkor az árának a nagyobb része visszajön és simán megéri a többit rákölteni. Aztán vissza mentem a boltba, és azt súgta nekem a kis Catalina, hogy "Vigyél haza Jani"! Hát én tettem még pár kört a boltba, aztán a bolt és a Brigi között, de 1 óra múlva már a nappaliban állt ez a csodálatos ékszer-hangszer.  Csodálatos szépségével aranyozta be a nappali karácsonyi hangulatát. Íme: 

A képen a dobfelszerelés látható a nappaliban a karácsonyfa és a pianínó mellett, a gitárral a háttérben.

Még az üzletben szakszerűen kivágták a nagydob elején a lyukat, vettem rá karikát, hogy védve legyen, így gondoltam teljes lesz a dolog. S tényleg igazán impozáns kis cucc lett.  Persze az ember ilyenkor elégedett és boldog, aztán rájön, hogy egy új dobszetthez igazán illene új, egységes állványzat és cintányérok is. - Szóval, ez is egy olyan folyamat, ami csak generálja magát és mindig kell hozzá valami - nyugtáztam, de legalább akkor az ember már tényleg fejleszti magát és a hangszerét, nem mindig másikat keres.  

Most jön tehát majd a fejlesztés, Bágyi Balázstól és Gerőly Tamástól kértem tanácsokat a dobbőrök tekintetében, a következő kör a cintányérok kiválasztása lesz, ezt egy jazzes szettnek szeretném használni, tehát ehhez mérten választunk majd 2 cint és egy lábcint.  2 szép állapotú, ezekhez szép állapotú állványzat is kell majd, valamint ami hátra van az a hangolás.

Hangolni nem tudok jól, bár több nap után tudok olyan hangot csinálni, ami nekem tetszik, de rendszerint csak tompítással, ragasztással, ami elcsúnyítja a hangszert, szóval a héten ennek is utána járok, hogy hátha van megoldás ezek nélkül is. Az alsó és felső bőr hangolása egymáshoz való viszonyítása is nagyon fontos. 

Szóval, most ez a projekt, amivel szeretnék tényleg színpadra állni, ami kitartó társam lehet a végtelenségig. És ezzel nem mondom azt, hogy nem szeretnék egy fúziós szettet (mert dehogynem) vagy egy Mini Tamát, csak azt, hogy ha dobok jönnek, mennek, Ő lesz az állandóság, ami csak az enyém, s akivel számíthatunk egymásra.  

Remélem hamarosan nem csak itt, hanem egy színpadon, is találkozhatom a kedves olvasóval.

Azon gondolkodtam milyen zenekarokkal sikerült találkoznom mi lehet az oka a sikertelenségnek, vagy mik lehetnek azok az igények, és elvárások amik nem találkoztak a zenekarok és köztem. De voltak sikerek is, és azok az évek bizonyos szempontból jobbak is voltak, mint a mai világ. Ez most csak az én szemszögem, de ez meg az én blogom, szóval ennyit erről. 

A hőskorom: 

Az első komolyabb zenekarom az EazyKick volt, aminek volt egy videóklipje is amit ide kattintva tudtok megnézni. Ez az egyik zenekari tag barátja készítette, valami vizsga munkának kellett neki egy anyag, mi meg éltünk a lehetőséggel, így mindenki jól járt. 

- Szóval, már nem emlékszem hogy kerültem az EazyKick zenekarba. Kerestek dobost, de hogy akkor amikor az internet csak tárcsázós volt, hogyan akadtunk egymásra, már nem tudom. Minden esetre egyszer csak Pesterzsébeten voltam a dobommal, és bevettek a bandába. Bálint, Falvi, Hegyi, Viktor és Én. Asszem ennyi. Gitárosok voltak én meg dobos. Valami rémlik valami billentyűs dologról is, de csak távolian.  Sajnos erről az időszakról semmilyen felvételem, vagy fotóm nincs, a fenti klipen kívül, pedig meghatározó rész volt, szerintem mindegyikünk életében. 

Léptünk fel kiskocsmában, ilyen talponállókban, Ilyen volt az IPAROS "Klub" (Kocsma) szintén Erzsébeten. De volt koncert a Csepeli Művházban is, emlékszem 2 másik rock meg punk zenekarral szerveztük, hogy a 3 együttes talán tud annyi (fizető) vendéget összehozni, amiből legalább a bérleti díjat ki tudjuk fizetni. Volt még egy-két fellépés amikre már nem is emlékszem igazán. 

Telt, múlt az idő és egyszer csak a zenekar megszűnt, átalakult, és Bálint valamint a Wekerlei (Kispest) Katolikus Közösség fiataljaival kiegészülve megalakult a Pászto-Rock Társulat.  Érdekes volt, izgalmas volt, tartottunk komoly castingokat, mert ez már nem csak zenekar volt.  Volt koreográfia, táncosok, énekesek, "színészkedés" és miegymás.  Nagyon jó kis kreatív csapat volt, emlékszem, több körben is kerestünk táncos lányokat akik tényleg jó koreográfiát tanultak be és csináltak amikor kellett. Továbbra sem tudom, hol és hogyan mert ekkor már volt kábeles internet, de nem volt akkora divat, talán akkor-tájt jött be az MSN Messenger és volt CHAT.HU és fórumok voltak de kevés aktív és komoly felhasználó.  Na mindegy, valahogy lett 30 ember akik szombatonként összejöttek, földszinten a táncosok próbáltak, fent a zenekar és az előadás, volt díszlet, meg minden.  Jó volt, de ez is csak arról szólt, hogy próbálunk és van mondjuk egy év alatt 3 fellépés, ebből 1 koncerten biztos, hogy többen voltunk a színpadon, mint a közönség összesen. 

Itt nagy barátságok, szerelmek alakultak, vannak akik azóta házasok is, és vagyok én aki nagyon kevesekkel tartom a kapcsolatot. Amikor már megelégeltem, hogy zenélhetnénk komolyan, de csak próbálunk, akkor elkezdődtek a konfliktusok, a pletykák és a hazudozások, az érdekek összecsaptak és amikor már minden igazán kiemelkedő, tehetséges táncos, énekes, zenész elment akkor nekem sem volt maradásom. Voltak személyes ellentétek, vádaskodások, Én például soha, semmilyen plakátra nem kerültem fel, elég hülyének néztek, pedig ugyanannyit dolgoztam a produkciókért mint más, Sőt volt akinél tényleg sokkal többet, de az Ő neve felkerült a plakátokra, az enyém meg nem. Lehet nem is fontos, de akkor zavart. Itt egyébként Gerőly Matyi követett engem. Nem sokáig, hozzá kell tennem, hát az Ő tudásához ez a banda nagyon mélyen volt, lássuk be.  Bálint azóta is csinálja a zenekarokat, Skardelli Viktort nem kell bemutatnom, a többiek már nem ezen a vonalon mozognak... 

Akkoriban Jánky Zsolt mondta, hogy már eleget tudok, és mehetnék zenekarokba, Ő segítene ebbe, keressünk zenekart, rendesen, bandákat, akikkel juthatnék valamire, de én lojális voltam ehhez a bandához, aztán láthatjuk, kár volt, már akkor is Zsoltra kellett volna hallgatnom, akkor most lehet hogy lennék valaki a dobos szakmában. 

ElkXrtam. Voltam rádiós, Vloggerkedtem is /videoóim ide kattintva/ Szereztem más területen barátokat, meg miegymás, de pár év kimaradás után azért visszatértem a zenéléshez, lehet már későn, de remélem nem. De ez idő alatt teljesen átalakult minden. Talán az internet miatt is, ami azóta nem csak kábeles lett, de korlátlan is, és lett WiFi is, ma meg már az is korlátlan, de a zenekarok, hát... ugyanott toporognak.  Próbáltam egyébként bekerülni zenei gimnáziumba is, de a kotta ismeretem hiányos volt, számomra a zenélés a szabadságot jelentette a kotta és főleg a szolfézs volt az ellenségem.  Persze az élet így alakult, lehet, ha máshogy alakul most nincs 3 gyerekem, meg miegymás...

Itt mindenképp meg kell említenem Geröly Tamást, aki sokszor már akkor érettebben kezelt engem, mint amilyen voltam, utólag látja az ember, mennyi hülyeséget beszéltem, gondoltam, de hát talán soha sem késő. Ő a Jazzesebb dolgokat mutatta, meg a kottát is, (mondjuk kottát Zsolt és a Szanyi dobiskola is mutatott) és a Postás zenesuliban is volt Szolfézs, és soha nem értettem minek nekem Bartók életéről tanulni? Nem leszek tőle jöbb dobos... :) 

Mostanában pedig?

Volt egy éve vagy talán kettő egy olyan banda, akik dobost kerestek, én meg épp az voltam, és elmentem hozzájuk próbálni. Kiderült, hogy játszanak számomra jó zenét de ilyen keményebb rockos dolgot is, ami nem valami kreatív (erre a szóra még visszatérek), a tuc-tác-tutu-tác, órákig nekem nem opció. Erre kitalálták, hogy akkor van egy másik dobos is, aki szintén tetszett nekik az érkező próbálkozók között, legyen az együttesnek két dobosa. (Hú gondoltam az milyen jó lesz /irónia/) Aztán jobb híján gondoltam, próbáljuk meg, amiket én zenélek azzal is el lehet menni koncertre, de a próbák csak gyűltek, koncertek meg sehol, gondoltam magamban ezt ismerem, aztán nem is folytattam tovább.  Azóta sem hallottam róluk sehol. 

Volt olyan zenekar akiknél már egyértelmű volt, hogy az internet korába ott keresnek zenésztársakat, sőt ekkor már ez az oldal is üzemelt és én is az interneten kerestem (és keresek) zenész társakat, bandát, de ma már más világot élünk. Azonban úgy látom sok dolog nem változott, az embereknek nincs pénze menő próbatermekre, így vagy van egy saját egyébként alkalmatlan lyukuk, ahol tudnak zenélni, próbálni, vagy elmennek valami kissé koszos, szedett vedett próbaterembe, ahol a próbákra cineket tud BÉRELNI(???) és sorolhatnám, ezek sem olcsók de többen talán tudnak 2-3 órát próbálni a levegőtlen helyen, szedett-vedett cuccokon.  Ez volt 15 éve is. 

Ez a zenekar azt várta el tőlem, (összegezve) hogy a saját elektromos dobjukon zenéljek, amiben semmi élet nem volt, ráadásul játsszam minden alkalommal ugyanazt. Ami számomra megkérdőjelezi ennek az egésznek az értelmét. Ez pont az életet öli ki a zenélésből. A zenész, a dobos, minden alkalommal más, egy picit, de más, benne vannak az érzelmei, a hangulata, a tegnap estéje, a gyermeke mosolya, sírása, a dobbőre feszessége, a pergője hangja, minden befolyásol, nem? Nem lehet elvárni, hogy egy minden feszességet mellőző elektromos dobon, ugyanazt játssza valaki, próbáról, próbára, mert, hogy egy házibulin kívül, itt sem volt más, csak próba. Mondván először legyen minden profi, és majd akkor. Hát. Nem tudom. 

Egyébként ezen a házibulin elkérték a dobverőmet a közönségből, hogy írjam alá, adjam oda, ami nekem nagyon tetszett, elismerésként értékeltem a dolgot, sajnos a zenekar nem gondolta, hogy ha már így történt akkor lehetne rám is hallgatni, megszűnt az együttműködés, elveszett a lelkesedésem nekem is. Ők is inkább olyat kerestek aki ugyanazt játssza hétről hétre és nem akar többet egy közepes elektromos dobnál, (Lássuk be ehhez nem kell ember).  Érdekesség, hogy ez a zenekar az elmúlt rövid időszakban 3-4 dobost is kiprbált, de mindegyiknek szakítás lett a vége rövid időn belül...  Egyébként rendes srácok, jófej csapat, a dalok is jók, remélem barátok maradunk... :) 

Volt olyan zenekar is, akik azt gondolták.  "Oké Hobóék jól megírtak egy dalt, de mi majd átírjuk" és nem lett jobb, sőt, de mégis azt gondolták, hogy nagyobb zenészek Ők mindenkinél, de azt kérték, doboljak "egyszerűbben" (kettőnégy) mert Ők nem tudnak követni ha belerakok egy "figcsit" vagy valamit. Mondanom sem kell, hogy van egy próbatermük a városhatárban egy bunker szerű garázs, borzalmas akusztikával, és dobot ne vigyek, mert van ott egy Platin, ami krvjó... (nem). 

És most szeretnék egy olyan zenekart, ahol a hangszerükön jól zenélni tudó, egymást a saját hangszerén elfogadó csapattársak zenélnek akik inspirálják egymást, akik támogatják egymást, akik fellépőképesek, és nem csak képesek, de tesznek is érte, lépnek is fel és legalább annyi pénzt összeszednek vele, amiből az utazás, és a befektetett "kopó alkatrészek" ára megtérül. Akikkel egy-egy dalt fel lehet venni, egy koncertet meg lehet mutatni,  a barátoknak az interneten, zene és videó megosztó portálokon tökéletes minőségben, vállalható muzsikálást, amire büszke is lehet az ember.   VAN ILYEN?

(Ez a kis Tama már nincs meg, helyette egy ÚJ kisebb és egy öreg nagyobb is akad) 

Remélem, miután veszek most egy mikrofont és összevágok pár felvételt, amin dobolok, drumless anyagokra, vagy saját szólókat, ötleteket, akkor tudok olyan minőségben és tudásban megjelenni, amivel találok ilyen csapattagokat, ilyen zenekart,vagy ami még jobb zenekarokat :)   

Irány előre!  Köszi, hogy elolvastad. :) 

Elkészült. Ez egy 40-50 éves dobfelszerelés felújítása volt, ami még nem ért véget.  Sajnos sok helyen hiányoztak, vagy nem voltak egységesek az alkatrészek, így ezeket pótolni kellett, ahol nem lehetett, ott cserélni. Például a nagydob esetében. Fontos volt, hogy ugyan régi hangszer, de használni lehessen a mai világban is, ha szükséges, büszkén felpakolhassam egy színpadra és helyt álljon a mai modernebb zenében is. Ezért például újra vágták az éleket is, és kapott egy egészen új lábdob karimát, ezzel könnyebben és pontosabban hangolható, modernebb hangzásra, és más helyeken is történt némi átalakítás.  Ilyen lesz a 10-es felső tam, ami nem a szett része, de ugyanezen anyagból készült 10-es felsőtamot alakít majd át Hornyák Péter, ugyanilyen babákkal, és külsővel fog illeszkedni a hangszer többi részéhez. Ez számomra fontos, mert a "kedvencem" a 10-es felső tamok hangja mely nagyon jól kiegészíti a pergő dobbal való játékot. 

Sokat gondolkodtam, hogy anyagi okokból eladjam-e a hangszert, vagy sem?
Szívem szerint megtartom, és kevés is az érdeklődő egy nem teljesen 100 százalékban eredeti Dubám dobszerkóért. Így ez már csak 70-80 százalékban lesz az eredeti cucc, de jó a tudat, hogy a maradék 20-30 százalék azért más, hogy a mai hangzásvilágba is helyt álljon hiányérzet nélkül.  Így hát a hangszer örömmel marad nálam.

Mi vár még rá?
- 10-es felsőtam elkészítése, pótlása. 
- Modernebb hangzást kiváltó egységes ütőbőrök cseréje (Pinstripe?)
- Egységes tiszta clrear alsó bőrök felszerelése 
- Nagydob frontbőr (amire felhelyezhető a Dubán logó levonó)
- Apróbb kiegészítők beszerzése.

2 hónapja nem írtam ide, habár a Facebookra rendszeresen posztolok, hiszem, és remélem, hogy egyszer a Facebook háttérbe szorul és újra lesz miért feljárni más portálokra is, például a blogoknak is ismét lesz jelentősége. Mondjuk ennek. :)

ZENEKAR:
- Az elmúlt hónapokban volt sok próba, és 1db kis házi-fellépés, ami aránylag jól sikerült, még a dobverőmet is elkérték, aláírva, menő, mi? :)  Szóval gyakorlunk, haladunk, lesz új dallista, aztán meglátjuk, aggódom a vírus helyzet miatt, de hát egyelőre nem tartunk ott, hogy minden hétvégére fellépés legyen, pedig jó lenne.  Jó lenne, de főleg akkor ha egy normális hangszeren tudnám ezt csinálni.  Az elektromos dob kicsi teste nem elég, a dinamikája nulla, az elektromos lábcin egy förtelem, szóval ezeket vagy meg szokja az ember, vagy megalkuszik, vagy megszökik. 

A DUBÁN:
- A Dubán dobszerelés, már a célban van, elvileg jövőhétre elkészül, és akkor bemutatom azt is. Egy ilyen öreg hangszerelés igazán megérdemli, hogy jól törődjenek vele kellene hozzá tokot is szerezni és valamilyen módon megvigyázni az örökkévalóságnak, de elgondolkodtam azon is, hogy elektromossá alakítom. Padtech Szabit majd Ritter Mátét kerestem meg azzal kapcsolatban mi is kell ahhoz, hogy egy akusztikus hangszert elektromossá alakítsunk át. A Padtech megoldása is korszakalkotó és Máté tanácsai is szuperek voltak. Egyetlen dolog van, ami mind a kettő esetlben probléma: Azok a fránay anyagiak.  Hát majd meglátjuk.  Első körben valami olcsó megoldás kéne és a cineket meghagyni, ahogy Máté tanácsolta, aztán tulajdonképpen a lábcin kivételével a többi cin is lehetne elektromos, ahogy a Roland meg a többi cég megoldásai is vannak, de az megint újabb kiadások sora...  De mire fel? Egyelőre... 

A GRETSCH:
- A Dobkupec (KisMilka) oldalt NEM SZABAD BÖNGÉSZNEM, mert minden alkalommal találok valamit ami KELL! De persze ezek álmok maradnak, nemrég volt egy nagyon jó árú Basix Custom, ami Szakadáti Mátyásnak is volt, és eszméletlen jól hangolta.  De addig gondolkodtam a szuper, de és kiváló árú hangszeren, amíg lecsúsztam róla, de mondta MilánGergő, hogy szeptember második felében jönnek újdonságok, és megjelent nála ez a GRETSCH CATALINA MAPLE amit kis gondlkodás után el tudtam hozni egy jó megállapodás keretében. Ez egy juhar cucc, ahogy a neve is mutatja, brutális hanggal, remélem hamarosan lesz egy banda akikkel HASZNÁLNI is tudom, ahogy kell...  

Na.... folyt köv... :)

Az 1. rész az volt egyszer, hogy szerettem volna egy olcsó dobot. Mert úgy gondoltam, most nem lesz fellépés, akkor nem olyan az életutam és vírus, és mit tudom én. Szóval harmincezerért láttam hirdettek egy valami gyakorolni elég cuccot. felkerestem az eladót, aki elmesélte, hogy több ilyen olcsó cucca is van, köztük említett egy Dubánt.  Valamiért akkor azt gondoltam, hogy az milyen menő már, egy Magyar dob, Dezső Bácsinak is majd megmutatom, ha felújítódik, és hú de menő lesz. 

Aztán alkatrész ellátási problémába ütköztem, nem tudtam a tamokat elhelyezni, hiányos volt a készlet, és jó drágán tudtam csak hozzá (ez később derült ki) ilyen-olyan dolgokat venni, hogy egyáltalán valahogy összerakni lehessen, szóval, megakadt a projekt, találtam "modernebb" hangszert, kellett a pénz - hamar feladtam - és eladtam a Dubánt.

Én elkezdtem szétszedni, hogy megpucolom, felújítgatom, összeszedem...

Nem csináltam hülyeséget. Bár én is elkezdtem szétszedni, megpucolni, kicsit törődni vele, vettem rá bőröket, meg minden, de hát abszolút felkészületlenül ennek nem lehet nekiállni. A dob pedig a méltán híres  Hornyák Péterhez került, akit nemrég kerestem meg, hogy "amúgy, mi lett a sorsa az öreg hangszernek?" aki azzal fogadott, hogy néhány hét múlva elkészül, mutatott "látványtervet" és gondoltam visszahozom szobámba. 

Megint, minek, ugye? Hát azért, mert időközben a The Hybrid drummer videók között láttam, hogy Máté is egy ugyanolyan (vagy nagyon hasonló) sárga Dubánt használ, vegyítve a modern kor technológiáival, elektromos dobjaival, és a többi.  És mit használ még? Egy szintén öreg, a 70-es évekből származó Beverley dobot.  
- Nebassz' - gondoltam, ez a csávó egyáltalán nem majmolja a divatot és milyen modern hangzást hoz ki ezekből az öreg dobszerkókból.  Szóval ez nagyon megfogott, iszonyat menőnek gondoltam, és bár először magam is Beverleyben gondolkodtam utána járva kiderült, hogy 200.000 forint fölött kezdődik belőle az az állapot, amivel érdemes foglalkozni, ami koncertképes, szóval erre most nem volt keret.

De eszembe juttatta A Dubánt, és ha minden igaz sikerült megállapodni Hornyák Művész Úrral és néhány hét múlva ismét a szobában (vagy próbateremben) állhat a kis Tama mellett egy gyönyörű, új állapotú hangszer történeti különlegesség: Egy Dubán dobszerelés, amit megfelelő bőrökkel és kiegészítőkkel felruházva én is szeretnék modernebb hangzású dalokban használni.  

Na ezt majd meglátjuk, folyt.kövi... 

Néhány aktív év kimaradt, és ennek a pótlásán a Pandémiás időszak sem segített. Vagyis, de. Amikor jött ez a vírus és egy csomó kedvezmény lépett életbe, akkor a kezembe maradt egy látható összeg, ami elég volt arra, hogy újra "komolyabb" dobszerkót vehessek. Persze nem újat, de a célnak megfelelt. És akkor eldöntöttem, hogy ha már van min gyakorolni, akkor mire véget ér a vírus, és lesz lehetőség fellépni, akkor én belépek megint valami bandába és nyomjuk, öcsém! 

Na, aztán gyakorolgattam, meg minden, de csak nem akart múlni a vírus, de most, hogy nyakunkon a 4. hullám, csináltam ezt az oldalt, meg a facebook oldalt, meg "meghirdettem magam" néhány csoportban, ahol zenészek keresik egymást, így rám talált Laci, aki a COOL PARTY BAND nevű formáció vezetője, és fellépőképes, jó hangulatú bandájába hívott, egy-két próbára. Úgy látszik, sikeres volt a dolog, mert 2021.07.30-ával üdvözöltek a zenekarban, szóval, nyomjuk, ecsém!

A zenekar már néhány éves, dobosuk is volt, és fellépésük is, egyetlen problémát tudok felsorolni, mert egyébként a banda jó, a zenék (feldolgozás zenekar) nagyon jók, mindenki rendes ember, családdal, satöbbi, azért ezek fontos dolgok, mindenki szorgalmas, lelkes, csak, hát ez az Elektromos-dob ez az ördög találmánya.  Sajnos. De van alapja, mert ha zárt térben kell muzsikálni, vagy ilyesmi, akkor azért tényleg nem rossz. Szóval. Ezen is nyomjuk, öcsééém!

De remélem azért lesz több lehetőség arra is, hogy használhassam a saját akusztikus hangszerem. Velük is, vagy akár máshol, de mégis csak az akusztikus dobfelszerelés az, ahol az ember a valódi tudását adhatja, amin igazán öröm a zenélés nekem és a közönség is többet kaphat.  De barátkozom Rolanddal is.  Szóval ezen és azon is, NYOMJUK ECSÉÉÉM :)