Azon gondolkodtam milyen zenekarokkal sikerült találkoznom mi lehet az oka a sikertelenségnek, vagy mik lehetnek azok az igények, és elvárások amik nem találkoztak a zenekarok és köztem. De voltak sikerek is, és azok az évek bizonyos szempontból jobbak is voltak, mint a mai világ. Ez most csak az én szemszögem, de ez meg az én blogom, szóval ennyit erről. 

A hőskorom: 

Az első komolyabb zenekarom az EazyKick volt, aminek volt egy videóklipje is amit ide kattintva tudtok megnézni. Ez az egyik zenekari tag barátja készítette, valami vizsga munkának kellett neki egy anyag, mi meg éltünk a lehetőséggel, így mindenki jól járt. 

- Szóval, már nem emlékszem hogy kerültem az EazyKick zenekarba. Kerestek dobost, de hogy akkor amikor az internet csak tárcsázós volt, hogyan akadtunk egymásra, már nem tudom. Minden esetre egyszer csak Pesterzsébeten voltam a dobommal, és bevettek a bandába. Bálint, Falvi, Hegyi, Viktor és Én. Asszem ennyi. Gitárosok voltak én meg dobos. Valami rémlik valami billentyűs dologról is, de csak távolian.  Sajnos erről az időszakról semmilyen felvételem, vagy fotóm nincs, a fenti klipen kívül, pedig meghatározó rész volt, szerintem mindegyikünk életében. 

Léptünk fel kiskocsmában, ilyen talponállókban, Ilyen volt az IPAROS "Klub" (Kocsma) szintén Erzsébeten. De volt koncert a Csepeli Művházban is, emlékszem 2 másik rock meg punk zenekarral szerveztük, hogy a 3 együttes talán tud annyi (fizető) vendéget összehozni, amiből legalább a bérleti díjat ki tudjuk fizetni. Volt még egy-két fellépés amikre már nem is emlékszem igazán. 

Telt, múlt az idő és egyszer csak a zenekar megszűnt, átalakult, és Bálint valamint a Wekerlei (Kispest) Katolikus Közösség fiataljaival kiegészülve megalakult a Pászto-Rock Társulat.  Érdekes volt, izgalmas volt, tartottunk komoly castingokat, mert ez már nem csak zenekar volt.  Volt koreográfia, táncosok, énekesek, "színészkedés" és miegymás.  Nagyon jó kis kreatív csapat volt, emlékszem, több körben is kerestünk táncos lányokat akik tényleg jó koreográfiát tanultak be és csináltak amikor kellett. Továbbra sem tudom, hol és hogyan mert ekkor már volt kábeles internet, de nem volt akkora divat, talán akkor-tájt jött be az MSN Messenger és volt CHAT.HU és fórumok voltak de kevés aktív és komoly felhasználó.  Na mindegy, valahogy lett 30 ember akik szombatonként összejöttek, földszinten a táncosok próbáltak, fent a zenekar és az előadás, volt díszlet, meg minden.  Jó volt, de ez is csak arról szólt, hogy próbálunk és van mondjuk egy év alatt 3 fellépés, ebből 1 koncerten biztos, hogy többen voltunk a színpadon, mint a közönség összesen. 

Itt nagy barátságok, szerelmek alakultak, vannak akik azóta házasok is, és vagyok én aki nagyon kevesekkel tartom a kapcsolatot. Amikor már megelégeltem, hogy zenélhetnénk komolyan, de csak próbálunk, akkor elkezdődtek a konfliktusok, a pletykák és a hazudozások, az érdekek összecsaptak és amikor már minden igazán kiemelkedő, tehetséges táncos, énekes, zenész elment akkor nekem sem volt maradásom. Voltak személyes ellentétek, vádaskodások, Én például soha, semmilyen plakátra nem kerültem fel, elég hülyének néztek, pedig ugyanannyit dolgoztam a produkciókért mint más, Sőt volt akinél tényleg sokkal többet, de az Ő neve felkerült a plakátokra, az enyém meg nem. Lehet nem is fontos, de akkor zavart. Itt egyébként Gerőly Matyi követett engem. Nem sokáig, hozzá kell tennem, hát az Ő tudásához ez a banda nagyon mélyen volt, lássuk be.  Bálint azóta is csinálja a zenekarokat, Skardelli Viktort nem kell bemutatnom, a többiek már nem ezen a vonalon mozognak... 

Akkoriban Jánky Zsolt mondta, hogy már eleget tudok, és mehetnék zenekarokba, Ő segítene ebbe, keressünk zenekart, rendesen, bandákat, akikkel juthatnék valamire, de én lojális voltam ehhez a bandához, aztán láthatjuk, kár volt, már akkor is Zsoltra kellett volna hallgatnom, akkor most lehet hogy lennék valaki a dobos szakmában. 

ElkXrtam. Voltam rádiós, Vloggerkedtem is /videoóim ide kattintva/ Szereztem más területen barátokat, meg miegymás, de pár év kimaradás után azért visszatértem a zenéléshez, lehet már későn, de remélem nem. De ez idő alatt teljesen átalakult minden. Talán az internet miatt is, ami azóta nem csak kábeles lett, de korlátlan is, és lett WiFi is, ma meg már az is korlátlan, de a zenekarok, hát... ugyanott toporognak.  Próbáltam egyébként bekerülni zenei gimnáziumba is, de a kotta ismeretem hiányos volt, számomra a zenélés a szabadságot jelentette a kotta és főleg a szolfézs volt az ellenségem.  Persze az élet így alakult, lehet, ha máshogy alakul most nincs 3 gyerekem, meg miegymás...

Itt mindenképp meg kell említenem Geröly Tamást, aki sokszor már akkor érettebben kezelt engem, mint amilyen voltam, utólag látja az ember, mennyi hülyeséget beszéltem, gondoltam, de hát talán soha sem késő. Ő a Jazzesebb dolgokat mutatta, meg a kottát is, (mondjuk kottát Zsolt és a Szanyi dobiskola is mutatott) és a Postás zenesuliban is volt Szolfézs, és soha nem értettem minek nekem Bartók életéről tanulni? Nem leszek tőle jöbb dobos... :) 

Mostanában pedig?

Volt egy éve vagy talán kettő egy olyan banda, akik dobost kerestek, én meg épp az voltam, és elmentem hozzájuk próbálni. Kiderült, hogy játszanak számomra jó zenét de ilyen keményebb rockos dolgot is, ami nem valami kreatív (erre a szóra még visszatérek), a tuc-tác-tutu-tác, órákig nekem nem opció. Erre kitalálták, hogy akkor van egy másik dobos is, aki szintén tetszett nekik az érkező próbálkozók között, legyen az együttesnek két dobosa. (Hú gondoltam az milyen jó lesz /irónia/) Aztán jobb híján gondoltam, próbáljuk meg, amiket én zenélek azzal is el lehet menni koncertre, de a próbák csak gyűltek, koncertek meg sehol, gondoltam magamban ezt ismerem, aztán nem is folytattam tovább.  Azóta sem hallottam róluk sehol. 

Volt olyan zenekar akiknél már egyértelmű volt, hogy az internet korába ott keresnek zenésztársakat, sőt ekkor már ez az oldal is üzemelt és én is az interneten kerestem (és keresek) zenész társakat, bandát, de ma már más világot élünk. Azonban úgy látom sok dolog nem változott, az embereknek nincs pénze menő próbatermekre, így vagy van egy saját egyébként alkalmatlan lyukuk, ahol tudnak zenélni, próbálni, vagy elmennek valami kissé koszos, szedett vedett próbaterembe, ahol a próbákra cineket tud BÉRELNI(???) és sorolhatnám, ezek sem olcsók de többen talán tudnak 2-3 órát próbálni a levegőtlen helyen, szedett-vedett cuccokon.  Ez volt 15 éve is. 

Ez a zenekar azt várta el tőlem, (összegezve) hogy a saját elektromos dobjukon zenéljek, amiben semmi élet nem volt, ráadásul játsszam minden alkalommal ugyanazt. Ami számomra megkérdőjelezi ennek az egésznek az értelmét. Ez pont az életet öli ki a zenélésből. A zenész, a dobos, minden alkalommal más, egy picit, de más, benne vannak az érzelmei, a hangulata, a tegnap estéje, a gyermeke mosolya, sírása, a dobbőre feszessége, a pergője hangja, minden befolyásol, nem? Nem lehet elvárni, hogy egy minden feszességet mellőző elektromos dobon, ugyanazt játssza valaki, próbáról, próbára, mert, hogy egy házibulin kívül, itt sem volt más, csak próba. Mondván először legyen minden profi, és majd akkor. Hát. Nem tudom. 

Egyébként ezen a házibulin elkérték a dobverőmet a közönségből, hogy írjam alá, adjam oda, ami nekem nagyon tetszett, elismerésként értékeltem a dolgot, sajnos a zenekar nem gondolta, hogy ha már így történt akkor lehetne rám is hallgatni, megszűnt az együttműködés, elveszett a lelkesedésem nekem is. Ők is inkább olyat kerestek aki ugyanazt játssza hétről hétre és nem akar többet egy közepes elektromos dobnál, (Lássuk be ehhez nem kell ember).  Érdekesség, hogy ez a zenekar az elmúlt rövid időszakban 3-4 dobost is kiprbált, de mindegyiknek szakítás lett a vége rövid időn belül...  Egyébként rendes srácok, jófej csapat, a dalok is jók, remélem barátok maradunk... :) 

Volt olyan zenekar is, akik azt gondolták.  "Oké Hobóék jól megírtak egy dalt, de mi majd átírjuk" és nem lett jobb, sőt, de mégis azt gondolták, hogy nagyobb zenészek Ők mindenkinél, de azt kérték, doboljak "egyszerűbben" (kettőnégy) mert Ők nem tudnak követni ha belerakok egy "figcsit" vagy valamit. Mondanom sem kell, hogy van egy próbatermük a városhatárban egy bunker szerű garázs, borzalmas akusztikával, és dobot ne vigyek, mert van ott egy Platin, ami krvjó... (nem). 

És most szeretnék egy olyan zenekart, ahol a hangszerükön jól zenélni tudó, egymást a saját hangszerén elfogadó csapattársak zenélnek akik inspirálják egymást, akik támogatják egymást, akik fellépőképesek, és nem csak képesek, de tesznek is érte, lépnek is fel és legalább annyi pénzt összeszednek vele, amiből az utazás, és a befektetett "kopó alkatrészek" ára megtérül. Akikkel egy-egy dalt fel lehet venni, egy koncertet meg lehet mutatni,  a barátoknak az interneten, zene és videó megosztó portálokon tökéletes minőségben, vállalható muzsikálást, amire büszke is lehet az ember.   VAN ILYEN?

(Ez a kis Tama már nincs meg, helyette egy ÚJ kisebb és egy öreg nagyobb is akad) 

Remélem, miután veszek most egy mikrofont és összevágok pár felvételt, amin dobolok, drumless anyagokra, vagy saját szólókat, ötleteket, akkor tudok olyan minőségben és tudásban megjelenni, amivel találok ilyen csapattagokat, ilyen zenekart,vagy ami még jobb zenekarokat :)   

Irány előre!  Köszi, hogy elolvastad. :)