Az 1. rész az volt egyszer, hogy szerettem volna egy olcsó dobot. Mert úgy gondoltam, most nem lesz fellépés, akkor nem olyan az életutam és vírus, és mit tudom én. Szóval harmincezerért láttam hirdettek egy valami gyakorolni elég cuccot. felkerestem az eladót, aki elmesélte, hogy több ilyen olcsó cucca is van, köztük említett egy Dubánt.  Valamiért akkor azt gondoltam, hogy az milyen menő már, egy Magyar dob, Dezső Bácsinak is majd megmutatom, ha felújítódik, és hú de menő lesz. 

Aztán alkatrész ellátási problémába ütköztem, nem tudtam a tamokat elhelyezni, hiányos volt a készlet, és jó drágán tudtam csak hozzá (ez később derült ki) ilyen-olyan dolgokat venni, hogy egyáltalán valahogy összerakni lehessen, szóval, megakadt a projekt, találtam "modernebb" hangszert, kellett a pénz - hamar feladtam - és eladtam a Dubánt.

Én elkezdtem szétszedni, hogy megpucolom, felújítgatom, összeszedem...

Nem csináltam hülyeséget. Bár én is elkezdtem szétszedni, megpucolni, kicsit törődni vele, vettem rá bőröket, meg minden, de hát abszolút felkészületlenül ennek nem lehet nekiállni. A dob pedig a méltán híres  Hornyák Péterhez került, akit nemrég kerestem meg, hogy "amúgy, mi lett a sorsa az öreg hangszernek?" aki azzal fogadott, hogy néhány hét múlva elkészül, mutatott "látványtervet" és gondoltam visszahozom szobámba. 

Megint, minek, ugye? Hát azért, mert időközben a The Hybrid drummer videók között láttam, hogy Máté is egy ugyanolyan (vagy nagyon hasonló) sárga Dubánt használ, vegyítve a modern kor technológiáival, elektromos dobjaival, és a többi.  És mit használ még? Egy szintén öreg, a 70-es évekből származó Beverley dobot.  
- Nebassz' - gondoltam, ez a csávó egyáltalán nem majmolja a divatot és milyen modern hangzást hoz ki ezekből az öreg dobszerkókból.  Szóval ez nagyon megfogott, iszonyat menőnek gondoltam, és bár először magam is Beverleyben gondolkodtam utána járva kiderült, hogy 200.000 forint fölött kezdődik belőle az az állapot, amivel érdemes foglalkozni, ami koncertképes, szóval erre most nem volt keret.

De eszembe juttatta A Dubánt, és ha minden igaz sikerült megállapodni Hornyák Művész Úrral és néhány hét múlva ismét a szobában (vagy próbateremben) állhat a kis Tama mellett egy gyönyörű, új állapotú hangszer történeti különlegesség: Egy Dubán dobszerelés, amit megfelelő bőrökkel és kiegészítőkkel felruházva én is szeretnék modernebb hangzású dalokban használni.  

Na ezt majd meglátjuk, folyt.kövi...